Szabó Tibor (madera)

A Marcal

A maró lúg az s só rúzsod
A horda ikonja s ere veres iszap
Él-e lelked ez strúmát, rémet etetni ma?
Ó, tag, ó, patakja ízén már életek nőttek...
Rám engedi..., rá meg rémek e mérge már...ideg...
Ne már...!
Kettőnket elér ám
Nézi Ajka, tapogató amint...
E tetemért ám "úrt" szedek le!
Lelép az sisere-veres?
Aj, no ki ad rohadó, szúrós szagú lóra, malacra ma?

Szabó Tibor 2010. 10. 09. (palindrom)


A sámán

Ad látnoki zenéje, diakónus ő, holdavató
Mesél égerőt, mer-e tenni, hős és óv.
Rozsda, te, teneked erő pengéden,
Év ír ékérőt nemes reve zárt.
No, kártevőköt űzet.
És, ég! Röpdösöl bőrrosta,
Ragadd, a ráverésére vár!
Add a garat- s orröblösöd pörgését,
Ez, ütő, követ - rákontráz e verse, mentő.
Ré kéri véned, égne pőre,
De kenetet adsz, orvos, és ő hinne.
Teremtő! Regélésem óta vadló…
Hősunoka idején ez ikont áldaná mása.

Szabó Tibor 2010. 05. 17. (palindrom)


Másoknak

Lát, s e torpan, ő, s cidriző kezű törpe.
Szemeken emelettel álló, kopár.
Ám, de ken ím a lúgod,
Lobogósra hajt, álnok, ó, kavaró!
Talán a tíz suttogi bestéje(re)-köré vas.
Ti? Mi? Senki?!
De repes csönded, sikít!
Ja, pajti…
Kisded nő s cseperedik.
Ne simítsa vér ők erejét,
Se „bigott”.
Uszítaná lator,
A vakokon látja, harsogó, boldogul…
Ami neked már, á, pokollá lett eleme,
Nekem ez seprő tüze, köz-ír, dicső!
Na, protestál kankós ám!

(Ezt a versikémet Markó Zoltán, Saman testvérem gondolata alapján szerkesztettem:
"Lehet, hogy a mi világunk...egy másik világ pokla...")

Szabó Tibor 2010. 01. 19. (palindrom)


Na, veresek!

Kenne mesém
Álnok titán karrierek íve
S lóbál a sakál, akollá zsarol,
Úr, á, lázítana.
Feledtet el históriás
És emlékére hamisít rá.
Varia, vajaz a hakni.
Oda, a láncra ha e köteg oldal a vád,
Szórtak…
A lakóm rabol, „úr”,
Á, a már tehetős s cár,
A rá vonatkozó jog sem éri, makogna.
Ti bitangok!
Ami rémes, „goj”-ozók, tan!
Ó, vár a rács!
S ő tehet rá ma…
Áruló barmok!
A lakat rozsdával ad, lóg.
E tőke a harc nála, adóink,
A haza javaira vár.
Ti sima herék. Él, mesés…
Á, írót s ihletet dele fanatizál
Árulóra szálló kaláka
S alá bolsevik ere ír, rakná titkon…
Lám, és emennek kesere van.


Szabó Tibor 2009.10.26. (palindrom)


A madaram

Paksi tél regölé kis cinkére, de odúja van.
Kidől e bíbic, iparkodna, lakra menne.
Erős csóka fog? No, szajkóifjú, te jeled rozs.
Emez s sasoló holló kapart.
Úri, a billegetők dulakodók.
A móka lakó pintynél is.
Ez is, ennek bére van, réce, a héja jó.
E dorogi rezeg. Újra van a lile még.
A magas cókmókom kócsag, ama gém, e lila.
Na, varjú-geze-rigó rodeója, jé!
Ha, e cérna-veréb kenne, s ízes lényt, ni, pók a lakoma.
Kódok: a lúd kötegel, liba ír, útra pakol, loholó.
Sas szeme szór delejet.
Új fiókja zsongó, fakós csőre enne, mar.
Kalandokra pici, bíbelődik, na.
Vajúdó e derék, ni, csík élő, gerlét is kap.
Mar-ad a ma.

Szabó Tibor 2009.10.13.(palindrom)



A Névsorom

Ám, eremen a tér, a por, eget rak Attila, őröm.
Ők: Dele, Edő, Nelli, Palkó, Panna, Tobor, Tomor, Dezső, Léla, Emőd, Zsuzsa, a Donát, Oguz e Levedi, Mari, nála Réva, Gizi, az s itt illeg Emőke, Bede, Alíz.
Rege, unna Tas, oka Felda. Teveltől ő, Zsóka lesz-e? Édát ad Nilla.
Faragó dolga ma, véd. Nomád-ás a Rózsa, Aladár, Kala s ő Gertrúd. A Maros tán rebeg. Emike, Niki, Vanda, Erika, Nórim, Enikő, Réka, Manó, Ede, Géza, Tordos, Zoltáni-szó, Jani. Tasom Lívit akar, ő, de Levente Valit, Timire Fanni. Másolok le- te, Ákost is - őtet értik, alakja Vince. Fél Előd. Őze, Máté mozog. Artúr, a Sári, Nóri, Zalán, Ági, Szabó, Tibor. Bod tározó. S ő trükköl, üt a Lehel a tülökkürtös. Ozorát dob Robi tóba. Zsigánál az iron - írása rút-ragozó. Métám – ez ő, dől elé fecni. Vajk - alakít rétet ősit soká Etel. Kolos ám inna Ferim itt. Ila vetne veled, Őr a Kati Vilmosa. Tina Józsin átlóz sodrót. Azé Gedeon, ama kérő ki nem író. Na, kire adna Viki - neki meg e Bernát sora ma dúrt, Regős alak - rá dala a szóra. S Ádám, Ond, Éva, Maglód, ó, Gara fal Linda. Tádé, ez se lakó. Szőlőt - levet ad le Fakó s a Tannu. Eger, Zila, Ede, Bekő meg Ellit. Tisza ízig a vér, Alán iram.
Ide vele zúgó, tán oda a szusz? Döme alél ő szed romot, robot. Anna pokla Pillen, ő, de eled Kömörő. Alit takar Tege, Ropa, Réta, Nemere... mámoros véna.

Szabó Tibor 2009.08.16.(palindrom) A nevek túlnyomó része innen származik:
http://magyarnevek.hu/



A Góbék

Évődők? Ó, zsarátnok!
Széki tára bennem.
A Hon-orozók óta ravasz,
Ugat az oláh, ő falánk.
Nos, Csíki réteg érája, ja,
Babba Máriai fele más zord a vég,
Ez, S az ahol űrök… s őr ő Kárpát.
Ölén érdemeseikkel élnék én lélek.
Kies e medrén.
Élő táp rá körös-körül Óhaza szegé,
Vadrózsám ele, fiai.
Rám abba baja jár, éget.
Érik is Csonknál a fő.
Hálózata gúzsa varat okozó, ró,
Noha menne baráti kéz.
S kontár a szó… köd, övéké boga.

Szabó Tibor 2009.07.28.(palindrom)



A dúdoló

Ki pengőből él e vén,
Ez-ez éneke ríme, tűzdeli vicc-ár.
Zenei kéz rég ér éneket, élc na.
Balaton, az s a varsád rá,
Ladik-ének leld ám igéd,
Ne viseld a zekéd.
Ivók alatti őszi íz s ő itt a lakó.
Vidék ez, ad-lesi vendég imád.
Lelke néki dalárdás.
Ravasz a nóta,
Labanc léte kené rég érzékien.
Ez rác, civil, edz ütemire kenéze,
Zenével élő, bőgne pikoló duda.

Szabó Tibor 2009.07.18.(palindrom)



Keleten

E meleg év eleve leteríti mágiáját.
Szalad e tél menekül ettől.
Árad-rohan, ó, sokác apa hajt.
Amaz a tavasz, az ütemez s
A busó had lép, a ma riad.
Baltazár-báb betört e helynél.
A kerepelőt látnák subában,
A bábus kántál - tőle perek.
A lény lehet rőtebb ábrázat-labda.
Irama példa.
Hó, suba, szeme tűz,
Az s avat a zamatja.
Ha pacák oson a horda rálőtt,
E lüke nem, léte dal, az s tájáig ámít-ír.
E tele vele vége. Lemenetelek…

Szabó Tibor 2009.07.15.(palindrom)



Ősimád

Éden e történet s irata.
Vizeké - lápoké géme ki kalandor mint éj,
Erek ni, eső szédít és emel el.
Ődeleg-é Rima, Sajóra vár?
Duna terítse medrét,
Tisza, Körös, a Maros, a fakó Szamos
Civakodó kavicsom az.
Sok a fasora ma s örök az.
S itt érdemest ír e tanú Dráva rója
S ami rég eled ölel,
Emesét idéz s őseink erejét.
Nimród, na lakik-e még ék, opál ék-e?
Zivatar istenét rőten… e dédám is ő.

Szabó Tibor 2009.06.03.(palindrom)



Már ma keserűn

Életem előtt ezer év lesi az a hatását.
Jó fejés, emelt adót rád költém. Érdek? Éden?
Emeld főd Etelének éke! - Honon napi égi igéi.
Pannon oh, ekéken élete.
Döfd le menedéked rémét, lökd ártódat le, meséje fojtását.
A Haza is elvérez ettől, eme telén üres e kamrám…

Szabó Tibor 2009.05.31.(palindrom)



Adoma

Ki ég iskolát nem alkot ám az s alávalót ró bitóba zsarnoki X- el, aláz.
A tagom is előttem lelé. Finom édes a hosszú zsineg, ígér, költ oda ki tehetség?
Ő…?! Hörögését, á, népének, ó, soha s cserevallás él. Ezek: Előd, Demeter, Géza, Oguz, a hősök, Kürt, ős – emleget: -eb amit oda írtak!
A rege majd a menedék alatt áll és Emesét nem adja már.
S ím, aha, régi ikonra szótárát, (ó, ti-„más”) á, rózsaszínű barát íratja, ró.
Rokkanó haza levén élő komor máz s a számadót sommás igém ad.
Ó, Marót alatt ölt az orosz s éledne, retteg nőd. Öreged ír. E dühös költő szeme réved, noha rémes, amit ima sem ér a hon, de vérem ez s ötlök s ő hű, de rideg erő döngette.
Rend, e lész sorozat, lőtt a lator amoda mégis. Ám most óda mázsa szám.
Romok ölén ével az, a Hon!
Akkor, ó, rajta rí, tára: bűn-íz s a szórás. Ámító-tárát (ó, zsarnoki), ígér a hamis rá, majd a mentése.
Mesél….
Láttalak, édenem adja meg e rakat riadót?
Ima?
Beteg elme s ő trükkös, ő hazug.
Ó, az égre te!
Meddő!
Lekezel és áll.
A veres csahosok!
E népén át és égő röhögés, tehetik, adót lök rég. Igen is zúz s soha se démoni.
Félelmet?
Tőle?
Simogat az ál!
A „lexikonra” Szabó Tibortól a válasz.
A mátok, lamentálók s igéik amoda.

2008. december 27. 1200 karakter